A kis Bari története

Festői vidékünkön élt egy pásztor, akinek nagy farmja volt, sok göndör juhhal. A nyájában egy tucatnyi bolyhos birka volt, és mind egyformán néztek ki. A birkák napi tevékenységei közé tartozott, hogy egy hatalmas, friss fűvel teli réten legeltek, és nagyon népszerű volt, hogy a barik bókokat cseréltek egymással a gyönyörű fehér és meleg gyapjújukról.

Évente egyszer a pásztor az összes juhot az istállóba terelte, és lenyírta a gyapjújukat. Mindegyik bari nagyon hasonló volt, mind megjelenésében, mind jellemében. Az éves nyírás után egyenként jöttek ki az istállóból, és büszkén néztek vissza a róluk levágott gyapjú halmokra.

Egy nap a nyájat egy kis jövevénnyel bővítette - egy vidám kis bari, aki a Bari nevet kapta. Bari más volt, mint a többiek. Nem tudott a többiekkel együtt legelészni, nagyon kíváncsi volt, és inkább egyedül szaladgált a messzi-messzi réteken. Felfedezés közben gyakran összekoszolta magát, beleugrott egy pocsolyába, majd a sárba. A többi birka ezt nem ismerte, ezért gúnyolódni és mutogatni kezdtek rá. Bari -ról úgy beszéltek mint a legpiszkosabb juhról. Nevetség tárgya volt, nem voltak barátai, és a többi juh gyakran dicsekedett neki fehér, bolyhos gyapjával, amellyel a pásztor gyönyörű paplanokat töltött meg.

Maga a pásztor sem nézett jó szemmel a kis Bari -ra, és még azt is fontolgatta, hogy eladja őt. Bari nagyon szomorú volt, egyedül érezte magát, nem kívántnak és körülötte lévő világot pedig igazságtalannak. Nem akart kellemetlenkedni, és azt tervezte, hogy megszökik a farmról, elmegy valami ismeretlen helyre. Mint minden évben, most is a birkanyírás ideje volt. A pásztor a juhokat a nagy istállóba terelte, de Bari -t kint hagyta, mint mindig. A birkák nevetve mentek be az istállóba, és egymást között azt suttogták, "nézzétek, milyen koszos, a gyapja még a padló felmosására sem jó". Bari szomorúan állt odakint, és nézte a többieket. Arra gondolt, hogy "bárcsak olyan szép gyapja lenne, mint a többieknek". Egyszercsak a tiszta égbolt elkezdett sötétedni. Az ég nagyon gyorsan sötét felhőkkel lett teli. Heves eső és villámlás jött. A birkák az istállóban csak nevettek, a hasukat fogták: "Nézzétek, Bari piszkos és még el is ázik."  Nem volt hova elbújni, a pásztor még az istállóba sem engedte be, így egyre vizesebb lett. A heves eső és a szél elkezdte kimosni gyapjúját, és a szél elfújta szürke színét. Pár percen belül a felhők csodával határos módon feloszlottak. Bari nem vett észre semmit, mert a szemei csukva voltak, miközben sírt. A juhok az istállóban lassan megfordultak, és csak csodálkoztak. Megdöbbenve kiáltották: "Mi történik?" "Nézzétek!". Bari gyapja gyönyörű fehér volt, fehér mint a hó. Felbukkant a napocska és enyhe szellő fújt, amelynek köszönhetően Bari gyapja gyönyörűen bolyhos lett. Bari kinyitotta a szemét, és nem hitte el, hogy milyen fehér volt! A legfehérebb az egész nyájban, valóban olyan, mint a frissen hullott hó, és bolyhos, mint egy pehely.  

A juhokat nyíró pásztor elképedve megvágta az ujját. Abbahagyta a nyírást, és gyorsan odarohant, hogy közelebbről megnézze. Csodálkozva nézegette Bari -t, és nem tudta abbahagyni a finom gyapjú simogatását. A pásztor fogta Bari -t, és bevezette az istállóba, hogy csatlakozzon a többiekhez. A pajtában nagy zaj és lárma támadt. Bari lett a legszebb juh, mindenki őt nézte, és mindenki a közelében akart lenni. A pásztor évről évre megnyírja a juhokat. Az egyetlen juh, amelyet soha nem nyír meg, az Bari. Annyira szép, hogy sajnálja összekeverni Bari gyapjúját a többiek gyapjával. Így az éves nyíráskor Bari az istállóban csak segít a pásztornak, hogy minden úgy menjen, ahogy kell. Dús gyapjújával járkál a farmon, és a körülötte lévő többi birka legalább a közelében akar lenni.

Bari -nak jó szíve van, és így mindezek ellenére a nyáj minden tagját nagyon szereti.

Az egész történetből több tanulság is levonható. Az, hogy valaki más, nem feltétlenül jelenti azt, hogy rosszabb. Hogy nem minden vihar pusztító és hogy minden vihar után mindig kisüt a nap.